Márta Péter-Angyal
Google
Amikor megtaláltuk a majort mindketten azt hittük, hogy ez lesz a tökéletes esküvői helyszín számunkra. Talán túlságosan is idealizáltuk, mert ha nem így lett volna biztosan nem csalódunk ekkorát.Az esküvő napján úton a major fele, már hívott a sminkes, hogy picit előbb odaér, hogy be tudja pakolni a sminkeléshez szükséges kellékeit a szobánkba, de nem akarják beengedni. Már ez kicsit furcsa volt, de gondoltam a helyszínen majd megoldjuk.Ami viszont ezután történt még mindig felfoghatatlan számomra, hogy hogyan lehetséges, hogy a családom nem mehetett be a szobánkba, vagy ha nem is a szobába, legalább a helyszín teraszára megérkezésünkig. Amit eleve úgy akartunk, hogy az a plusz szoba a mi apartmanunkba azért legyen, hogy nagymamám le tudjon pihenni és a gyerekek tudjanak enni/inni, megpihenni. Illetve ha ez valamiért nem lehetséges, akkor az lett volna a minimum, hogy legalább egy árnyékos helyre leülhetnek, és a nem a kapuban a napon várakoztatják őket. Pusztán emberségből.... Amikor megláttam a közel 90 éves nagymamámat kint egy kövön ülni el sem hittem, hogy ez velünk történik, ráadásul az esküvőnk napján.Minden más helyszínen, amiket néztünk, felajánlották, hogy természetesen a sminkes és barátnők, családtagok segíthetnek a menyasszonynak készülődni a szobában. Ha előre meg tudjuk beszélni és van némi rugalmasság, hiszen ez a MI nagynapunk, nem a majoré, normálisan lehetett volna kezelni. Azonban a tulajdonos hölgy bicskanyitogató és lenéző stílusa mindenkinél kiverte a biztosítékot.Azt nézegette, hogy a fotósnak miért van ennyi táskája, meg, hogy képzeljük, hogy ebbe a szép szobába bejönnek. Hozzáteszem mindössze 1 órám volt a készülődésre, így ennyi időre jött volna be a fotós (aki a testvérem), a sminkes és a legközelebbi szeretteim. Majd ugyanez megtörtént a férjem családjának érkezésekor is, akik már persze nem a mi szobánkba szerettek volna bejönni, hanem egy másikba, amit kivettünk. Kérdem én, ha valaki vendéglátásra adja a fejét és szállást ad ki, az hogyan képzeli el? A vendégek kint fognak ücsörögni? A minimum lett volna elnézést kérni a történtekért!
Ami utána még fura volt, a vendégváró falatok későn kerültek ki és hamar be lettek szedve. Én például meg sem tudtam kóstolni a pogácsát, a vendégeknek úgy kellett felkutatni, ezeket jobban szét lehetett volna tenni, hogy mindenki hozzá tudjon férni. Utána a vacsora és másnap a reggeli szenzációsan finom volt és érezhető volt, hogy próbálta kicsit mindenki jobbá tenni a helyzetet, de a családjainkat annyira megviselte a belépéskort történtek, hogy beárnyékolta az egész napunkat, nehéz lett volna már ebből visszatérni. Külön köszönet, hogy a tortát, ami megsérült feljavították, mi észre sem vettük a repedést. Ami viszont még nehezményezhető volt, hogy a vendégeknek folyton fel kellett állni és a pulthoz menni, ha inni akartak. Az italcsomag része volt a bor, de egy darab sem volt kirakva az asztalra, így állandóan ki kellett érte menni. Ahogy elfogytak az első kikészített italok, azokat sem pótolták, sem pedig nem jártak körbe a vendégekhez, hogy mit kérnek. Így úgy gondolom, hogy elég sok pénzt ott hagytunk, amit el sem fogyasztottunk. A konyhán dolgozóknak viszont köszönet, ők mentették meg nagyjából a napot azzal, hogy fantasztikusak voltak az ízek és az ételek látványra is csodásak voltak.A tapasztalataimat megosztottam levélben a helyszínnel is, de válaszra sem méltattak, ez a review meg sem született volna, ha legalább reagálnak a történtekre, de így legalább remélhetőleg segítünk azoknak a pároknak, akik hasonló cipőben járnak, hogy ne idealizálják túl a helyet.
